1. nap: Bu­da­pest – uta­zás Gö­rög­or­szág fe­lé (éj­sza­ka a bu­szon)
Dél­után in­du­lunk autóbus­­szal Bu­da­pest­ről. Út­köz­ben csak rövid pi­he­nők­re ál­lunk meg ben­zin­ku­tak par­ko­ló­i­ban. Út­vo­nal: Szerbia-Macedónia-Görögország. Az éj­sza­kát a bu­szon uta­zás­sal tölt­jük.

2. nap: Plaka Litóhoro – Égei-ten­ger (szál­lás: kem­ping)
A reggeli órák­ban ér­ke­zünk Gö­rög­or­szág­ba, majd a délelőtt folyamán el­fog­lal­juk szál­lás­he­lyün­ket köz­vet­le­nül az Olympos-hegység lá­bá­nál fek­vő Plaka Litóhoro üdü­lő­te­lep egyik kel­le­mes ten­ger­par­ti kem­ping­jé­ben. A nap hát­ra­lé­vő ré­szét pi­he­nés­sel és ten­ger­par­ti nya­ra­lás­sal tölt­jük. A kem­ping sa­ját ho­mo­kos strand­dal, ét­te­rem­mel és élel­mi­szer­bolt­tal ren­del­ke­zik. Eb­ben a jól fel­sze­relt és rend­kí­vül han­gu­la­tos kem­ping­ben egy­más után há­rom éj­sza­kát töl­tünk.

3. nap: Plaka Litóhoro – Olympos-hegység – Skala csúcs (2866 m) – Plaka Litóhoro
(szál­lás: kem­ping)
Még nap­fel­kel­te előtt bus­­szal in­du­lunk az Olympos-hegység fe­lé. A monumentális hegyvonulat területe 1937 óta Görögország első nemzeti parkja. A védettség oka többek közt az az 1700 növényfaj, melyek közül nagyon sok csak az Olympos-hegységben fordul elő. A buszunkkal kb. 1-1,5 órás uta­zás után 1100 m ma­gas­sá­gig ju­tunk (Prionia par­ko­ló). In­nen in­du­lunk gya­log egy na­gyon jól ki­járt ös­vé­nyen. Utunk gyö­nyö­rű fe­nyő­er­dő­ben ve­zet és a fák közt már meg­pil­lant­hat­juk az Olympos leg­ma­ga­sabb csú­csa­it is. 2,5-3 óra gya­log­lás után ér­ke­zünk a 2100 m ma­ga­san ta­lál­ha­tó „A“ nevű me­ne­dék­ház­hoz. Né­mi pi­he­nés után in­du­lunk to­vább, el­hagy­juk az er­dő­ha­tárt és ko­pár csú­csok közt tú­rá­zunk egy­re fel­jebb. Újabb 3-4 óra gya­log­lás után ér­ke­zünk meg gyalogtúránk végcéljához, a 2866 m ma­gas Skala csúcs­ra, mely a har­ma­dik leg­ma­ga­sabb az Olympos-hegységben. Nagyszerű panoráma fogad itt minket; igazából csak innen pillanthatjuk meg közelről az Olympos-hegység és Gö­rög­or­szág leg­ma­ga­sabb hegycsúcsát, a 2917 m magas Mítikas meredek sziklafalát, melynek leküzdése turistaösvényen már nem lehetséges. Némi pihenés után indulunk vissza az „A“ me­ne­dék­ház érin­té­sé­vel a Prionia par­ko­ló­ba, ahol a bu­szunk vár ránk. A Skala csúcs­ról a vis­­sza­út mint­egy négy órát vesz igény­be. Aki nem sze­ret­ne részt ven­ni ezen a tú­rán, ter­mé­sze­te­sen a kem­pin­günk­ben ma­rad­hat. A tú­ra so­rán ar­ra is le­he­tő­ség van, hogy aki el­fá­radt, az az „A“ me­ne­dék­ház­nál ma­rad­jon és ott vár­ja meg a vis­­sza­té­rő csa­pa­tot. A tú­ra után ké­ső es­te ér­ke­zünk vis­­sza ten­ger­par­ti kem­pin­günk­be. Táv: 15 km, szint: fel 1850 m, le 1850 m, me­net­idő: 10 óra. (∗∗∗∗)

4. nap: Plaka Litóhoro – Olympos-hegység – Mavrólongos-szurdok – Litóhoro –
Plaka Litóhoro (szállás: kemping)
Egész na­pos gya­log­tú­rá­ra in­du­lunk az Olympos-hegység leg­vad­re­gé­nye­sebb völ­gyé­be, a Mavrólongos-szurdokba. Bus­­szal is­mét a Prionia par­ko­ló­ba (1100 m) uta­zunk, de ezúttal nem fel­fe­lé (mint elő­ző nap), ha­nem le­fe­lé in­du­lunk. A szur­dok­ban nem­so­ká­ra a Moni Agiou Dionysiou ko­los­tor­hoz ér­ke­zünk, me­lyet még a 16. szá­zad előtt kezd­tek épí­te­ni. Az épü­le­tet leg­utol­já­ra a ná­cik pró­bál­ták el­pusz­tí­ta­ni, a fel­újí­tá­si mun­ká­la­tok az­óta is foly­nak. En­nek el­le­né­re a ko­los­tor lá­to­gat­ha­tó, a kör­nye­ző táj és az épü­le­tek nagy­sze­rű lát­ványt nyúj­ta­nak. Ez­után re­mek für­dő­he­lye­ket érin­tünk, ahol meg­már­tóz­ha­tunk a jég­hi­deg Enipeas-folyó vi­zé­ben. El­ha­la­dunk egy-két ki­sebb víz­esés és egy bar­lang­ban ta­lál­ha­tó re­me­te­lak mel­lett, majd az ös­vény emel­ked­ni kezd. Fel­érünk egy ki­lá­tó­pont­ba, ahon­nan re­mek pa­no­rá­ma nyí­lik Litóhoro kis­vá­ros­ára és a ten­ger­re. In­nen már le­fe­lé ve­zet utunk egé­szen a 340 m ma­ga­san fek­vő Litóhoro vá­ro­sá­ig. Táv: 14 km, szint: fel 250 m, le 1000 m, menetidő: 6-8 óra. (∗∗∗) Innen némi szabadidőt követően, a ké­ső dél­utáni órákban bu­szo­zunk vissza a kem­pin­günk­be.

5. nap: Plaka Litóhoro – Delphoi – Athén – Pireus – Égei-tenger (éjszaka a hajón)
Ko­rán reg­gel in­du­lunk bus­­szal Gö­rög­or­szág dé­li ré­sze fe­lé. Útközben meglátogatjuk a híres Delphoi jósda romjait, ahol annak idején a mondabeli hősök és a valóságos uralkodók is tiszteletüket tették egy-egy hadjárat, felfedezőút vagy komolyabb döntés meghozatala előtt. Csodálatos hegyormokkal körbevéve maradt ránk Apollón temploma, az athéniak kincsestára, a színház valamint a stadion is. A délutáni órákban ér­ke­zünk az or­szág fő­vá­ro­sá­ba, Athén­ba, az óko­ri gö­rög tör­té­ne­lem köz­pont­já­ba. El­ső­ként a vá­ros leg­is­mer­tebb ré­gé­sze­ti lát­ni­va­ló­ját, az ősi Ak­ro­po­liszt ke­res­sük fel, mely egy 156 m ma­gas domb­ra épült. A szűk ut­cák vé­gén időn­ként fel-fel­buk­ka­nó Parthenon már mes­­szi­ről is szép lát­ványt nyújt, de kö­zel­ről még im­po­zán­sabb. Bu­szunk­kal az Ak­ro­po­lisz előtt ál­lunk meg, így Pe­rik­lész vá­ro­sá­nak köz­pont­ja el­ső athé­ni lát­ni­va­lónk. Ezt kö­ve­tő­en át­sé­tá­lunk a kö­ze­li Par­la­ment elé, mely egy­kor ki­rá­lyi pa­lo­ta volt. Az 1836-1842 közt épült Par­la­ment épü­le­te nem túl dí­szes, de min­den egész órá­ban a ha­gyo­má­nyos őr­ség­vál­tást fi­gyel­het­jük meg. Az épü­let előtt strá­zsá­ló őrök ha­gyo­má­nyos egyen­ru­há­ban dí­sze­leg­nek, szok­nyát és pom-pomos ci­pőt vi­sel­nek. Dél­után az Ak­ro­po­lisz mö­gött el­he­lyez­ke­dő ré­gi tö­rök ne­gye­det (Plaka) lá­to­gat­juk meg, ahol ked­vünk­re ba­ran­gol­ha­tunk a szűk ut­cák la­bi­rin­tu­sá­ban. Ren­ge­teg ét­ter­met, üz­le­tet ta­lá­lunk eb­ben a nyüzs­gő vá­ros­rész­ben. A késő esti órákban indulunk buszunkkal Athént átszelve a Föld­kö­zi-ten­ger egyik leg­na­gyobb ki­kö­tő­jé­be, Pireusba. Itt buszunkkal együtt kompra szállunk és indulunk Santorini szigete felé. Az éj­sza­kát a ha­jó fe­dél­ze­tén vagy a sza­lon­ban tölt­jük há­ló­zsák­ja­ink­ban.

6. nap: Égei-tenger – Santorini – Thira (szállás: kemping)
Körülbelül 130 ki­lo­mé­tert teszünk meg éjszaka az Égei-tengeren hajónk fedélzetén. Az induláshoz képest nagyjából 7-8 óra múlva pillantjuk meg Santorini szi­ge­té­nek im­po­záns szik­la­fa­lait, me­lyek az írott tör­té­ne­lem leg­na­gyobb vul­kán­ki­tö­ré­sé­ről ta­nús­kod­nak. A szi­get fél­kör alak­ja egy idő­szá­mí­tá­sunk előt­ti ha­tal­mas ka­tak­liz­ma kö­vet­kez­mé­nye. A fel­rob­bant vul­kán szé­le tu­laj­don­kép­pen a mai Santorini. A ko­ra­be­li ha­tal­mas vul­kán­ki­tö­rés pusz­tí­tot­ta el nagy va­ló­szí­nű­ség­gel a kré­tai (minoszi) kul­tú­rát, mely so­kak sze­rint tulajdonképpen a le­gen­dás At­lan­tisz. A reggeli órákban ér­ke­zünk Santorini ki­csiny ki­kö­tő­jé­be (Athinios), ahon­nan egy szer­pen­ti­nen ka­pasz­ko­dunk fel bu­szunk­kal a sziget fő­vá­ro­sá­ba, Thirába. Itt felállítjuk sátrainkat egy úszó­me­dencés kem­ping­ben, ami közel fekszik a belvároshoz, de nincs tengerpartja. A délelőttöt pihenéssel töltjük, majd kora délután Santorini leg­ne­ve­sebb bo­rá­sza­tá­ba, a Kutso­ya­nopulos csa­lád ősi bir­to­kára lá­to­ga­tunk. Elő­ször a pin­cé­ben be­ren­de­zett mú­ze­u­mot lá­to­ga­tjuk meg, ahol meg­is­mer­ked­he­tünk a szi­get bor­kul­tú­rá­já­val, majd meg­kós­tol­hat­juk a szi­get leg­fi­no­mabb bo­ra­it. Ezek­ből ter­mé­sze­te­sen vá­sá­rol­ha­tunk is a hely­szí­nen. Ezt a prog­ra­mot min­den­ki szá­má­ra ajánl­juk! Este be­sé­tál­ha­tunk Thira le­nyű­gö­ző pa­no­rá­má­jú, nyüzs­gő vá­ro­sá­ba, mely va­ló­ban egye­dül­ál­ló az Égei-ten­ger vi­dé­kén. A kes­keny si­ká­to­rok­ból elénk tá­ru­ló lát­ványt nem kön­­nyű meg­fo­gal­maz­ni: ap­ró fe­hér há­zi­kók, han­gu­la­tos ét­ter­mek so­ra, szűk si­ká­to­rok. A le­ve­gő­ben drá­ga par­fü­mök és friss sül­tek il­la­ta, a ta­ver­nák­ból ki­szű­rő­dő ze­ne, a ten­ger hul­lá­ma­i­nak ro­ba­ja és szik­rá­zó csil­la­gok... Santorini már sok­kal in­kább egy mesés han­gu­lat, mint lát­vá­nyos­ság. El­ké­szít­het­jük a gö­rög ké­pes­lap­ok­ról, falinaptárakról is­mert cso­da­szép fo­tó­kat: elő­tér­ben hó­fe­hér­re me­szelt há­zak, szín­pom­pás vi­rá­gok, hát­tér­ben a szi­get me­re­dek part­fa­la, tá­vo­li szi­ge­tek és az azúr­kék ten­ger. Thira kem­ping­jé­ben egymás után három éjszakát töltünk.

7. nap: Santorini: Thira – Black Beach – Oia – Thira (szállás: kemping)
Mi­vel Thira városa nem a ten­ger­par­ton fek­szik, ezért bus­­szal uta­zunk a ten­ger­par­tig, ahol Perissa üdü­lő­vá­ros­ka strand­ját (Black Beach) keressük fel. A part ne­vét a fe­ke­te szí­nű vul­ká­ni ho­mok­ról kap­ta. Perissa csen­des üdü­lő­fal­va Santorini leg­ma­ga­sabb he­gyé­nek lá­bá­nál fek­szik és itt ta­lál­juk a szi­get leg­na­gyobb temp­lo­mát is, a Szent Irén ká­pol­nát. Ha valaki nem szeretne strandolni, akkor körülbelül 45 perc alatt felkapaszkodhat a strand mellett magasodó hegy tetejére, ahol egy ősi város, Antik Thira romjai fekszenek. (∗) Néhány óra múlva vis­­sza­té­rünk a kem­pin­günk­be szi­esz­táz­ni, majd a ké­ső dél­utá­ni órák­ban a Santorini észa­ki ré­szén ta­lál­ha­tó Oia fa­lu­ba lá­to­ga­tunk, mely a szi­get má­sik elragadó fal­va Thira mel­lett. Ez utób­bi­tól azon­ban na­gyon sok­ban el­tér, ugyan­is Oia sok­kal ki­sebb és so­kak sze­rint olyan most, mint ami­lyen a divatos Thira volt né­hány év­ti­zed­del ez­előtt. A szűk si­ká­to­rok szin­te mind­egyi­ké­ről elénk tá­rul a gyö­nyö­rű Égei-ten­ger lát­ké­pe és Santorini íves vul­ká­ni kaldérája. Egé­szen nap­le­men­té­ig ma­ra­dunk a vá­ros­ban, mely hí­res er­re­fe­lé. Az éj­sza­kát Thira kem­ping­jé­ben tölt­jük.

8. nap: Santorini: Thira (szállás: kemping)
Az egész napunkat szabadprogram keretében tölthetjük Santorini szigetén, de több program közül is választhatunk. Például buszunkkal ellátogathatunk a sziget egyik legszebb strandjára, a Red Beach-re, ahol egy vörös sziklafal előtt találjuk a strandolásra is alkalmas partszakaszt. A parkolóból egy rövid sétával jutunk el a strandra, ahol pár órát töltünk el. Ha kíváncsiak vagyunk Santorini további titkaira, akkor helyi buszjárattal vagy robogót bérelve vághatunk neki a sziget útjainak. Jel­lem­ző, hogy gyor­san el­hagy­hat­juk a zsú­folt üdülővárosokat és per­cek alatt olyan he­lyek­re jut­ha­tunk, ahol alig ta­lál­ko­zunk va­la­ki­vel. De tú­ra­ci­pőt is húz­ha­tunk és el­in­dul­ha­tunk a szi­get gya­lo­gos fel­fe­de­zé­sé­re. Részt vehetünk Santorini egyik legnépszerűbb fakultatív programján is, melynek során egy hajóval a szomszédos Nea Kameni vul­ka­ni­kus szi­get­re kelünk át. A teljesen lakatlan szárazföld igazi holdbéli táj, ahol különféle vul­ká­ni utó­mű­kö­dé­se­ket fi­gyel­he­tünk meg. A szigetről visszafelé hajózva útközben fürödhetünk egyet a tenger alatti meleg hőforrások vizében. Az éjszakát Thira kempingjében töltjük.

9. nap: Santrini – Égei-tenger – Pireus – Zagória – Pindos-hegység – Ioánnina
(szállás: kemping)
Korán reggel összepakolunk a kempingünkben és buszunkkal Santorini kiköjébe, Athiniosba utazunk, ahonnan hajóval indulunk tovább az Égei-tengeren keresztül a görög szárazföld felé. A déli órákban érkezünk meg Pireusba, Athén kikötőjébe, ahonnan folytatjuk utazásunkat Észak-Görögország fe­lé. Útközben megnézzük a hatalmas mérnöki teljesítményt jelentő, az ókortól egészen 1893-ig épült Korintoszi-csatornát, majd egy kis strandon is megállunk egy rövid fürdőzésre. Az esti órákban ér­ke­zünk Zagória tar­to­mány­ba, mely­nek han­gu­la­ta sok­kal in­kább sej­tel­me­sen ti­tok­za­tos bal­ká­ni, mint de­rűs me­di­ter­rán. Nem cso­da, hi­szen itt a tö­rök ura­lom hos­­szú év­szá­zad­okig tar­tott. En­nek épí­té­sze­ti örök­sé­ge Zagória min­den te­le­pü­lé­sén azon­nal szem­be­tű­nő. Itt már nem ta­lál­ko­zunk az égei szi­ge­tek fe­hér há­za­i­val és kék ku­po­lá­jú temp­lo­ma­i­val. Er­re­fe­lé a há­zak kő­ből épül­nek és a te­le­pü­lé­sek tö­rök jel­le­gű épí­té­sze­té­re rá­nyom­ják bé­lye­gü­ket a Pindos-hegység ma­gas ge­rin­cei, me­re­dek hegy­ol­da­lai és szűk völ­gyei. Ké­ső dél­után ér­ke­zünk Zagória köz­pont­já­ba, Ioánnina vá­ro­sá­ba. Szál­lá­sunk a vá­ros­köz­pont­tól 20 perc sé­tá­ra ta­lál­ha­tó kem­ping­ben lesz egy gyö­nyö­rű tó part­ján, ahol egy­más után három éj­sza­kát töl­tünk. Es­te be­sé­tál­ha­tunk Ioánnina rend­kí­vül han­gu­la­tos bel­vá­ro­sá­ba.

10. nap: Ioánnina – Monodendri – Vikos-kanyon – Aristi – Ioánnina (szállás: kemping)
Egész na­pos gya­log­tú­rá­ra in­du­lunk a szé­dü­le­tes mé­re­tek­kel ren­del­ke­ző Vikos-kanyon­ba. Előt­te azon­ban be­jár­juk a kör­nyék leg­szebb fal­vát, Monodendrit, ahol a ki­zá­ró­lag kő­ből épült há­zak szűk si­ká­to­ro­kat és te­re­ket fog­nak köz­re. A te­le­pü­lés au­ten­ti­kus­sá­ga, ko­mor épü­le­tei, pu­ri­tán han­gu­la­ta Al­bá­ni­át idé­zi. Meg­lá­to­ga­tunk egy ré­gi, ma már nem mű­kö­dő ko­los­tort, ahon­nan pa­zar ki­lá­tás nyí­lik a Vikos-kanyonra. Egy rö­vid tú­ra so­rán egy ol­dal­völgy keskeny pár­ká­nya­i­ról néz­he­tünk le új­ból a több száz mé­ter mély Vikos-kanyonba. Ezt a rö­vid kitérőt azon­ban csak a szé­dü­lés­től men­tes utasainknak ajánl­juk. Vis­­sza­té­rünk Monodendribe és in­du­lunk a Vikos-kanyon be­já­rá­sá­ra. Elő­ször 300 mé­tert eresz­ke­dünk le­fe­lé, majd egy ki­szá­radt pa­tak med­ré­ben tú­rá­zunk to­vább. Egy for­rás­nál megál­lunk ebé­del­ni, majd foly­tat­juk tú­rán­kat. Mielőtt felkapaszkodnánk a völgyből, megfürdünk egy természetes medence hűsítő vizében. Vikos faluba egy meredek emelkedőt leküzdve juthatunk. A tú­ra so­rán sok­szor buk­kan­nak elő azok a 300-400 m ma­gas szik­la­fa­lak, me­lyek a Vikos fo­lyót ha­tá­rol­ják. Táv: 12 km, szint: le 300 m, fel 400 m. (∗∗∗) A túra után autóbusszal utazunk vissza Ioánnina kem­ping­jé­be.

11. nap: Ioánnina – Perama cseppkőbarlang – Ioánnina (szállás: kemping)
Délelőtt a Ioánnina ha­tá­rá­ban található Perama csepp­kő­bar­langot látogatjuk meg, mely Gö­rög­or­szág má­so­dik leg­na­gyobb bar­lang­ja. Körülbelül egy óra alatt mintegy 1100 m hos­­szú föld alat­ti já­rat­rend­szert ba­ran­gol­ha­tunk be, miköz­ben ál­ló- és függő­cseppkövek so­ka­sá­gát cso­dál­hat­juk meg. (∗) A délutánt szabadprogram keretében tölthetjük Ioánnina városában, ahol többféle látnivaló közül választhatunk. Bejárhatjuk a hatalmas citadellát, amely szinte egy önál­ló vá­ros­rész Ioáninában vagy a ki­kö­tő­ből át­ha­józ­ha­tunk a ki­csiny Nisi-szigetre, ahol egy ap­ró fa­lut és egy szép ko­los­tort is ta­lá­lunk. Az éj­sza­kát Ioánnina kem­ping­jé­ben tölt­jük.

12. nap: Ioánnina – Katara-hágó – Kastraki – Meteorák (szállás: kemping)
Reggel összepakolunk kempingünkben és elhagyjuk Ioánnina városát. Bu­szunk­kal fel­ka­pasz­ko­dunk a Pindos-hegység 1705 m ma­gas Katara-hágójába, majd a kora délutáni órákban érkezünk Kastraki városába, mely a Meteorák lábánál fekszik. A táj már mes­­szi­ről so­kat sej­tet. Kü­lön­ál­ló füg­gő­le­ges szik­la­tor­nyok ma­ga­sod­nak er­re­fe­lé, me­lyek csú­csán meg­kö­ze­lít­he­tet­len­nek tű­nő épü­le­tek la­pul­nak a szik­lák­hoz, ma­guk a ko­los­to­rok. Szin­te egy szik­la­er­dő­ben va­gyunk, ahol a kü­lön­le­ges geo­ló­gi­ai fo­lya­ma­tok­nak kö­szön­he­tő­en ala­kult ki ez a le­nyű­gö­ző lát­ványt nyúj­tó táj. Fontos információ, hogy a kolostorokat lányok csak hosszú szoknyában, fiúk csak hosszú nadrágban látogathatják. A felső ruházatnak pedig olyannak kell lennie, ami takarja a vállat. Miután kellőképpen felöltöztünk, meg­lá­to­ga­tunk két ko­los­tort, majd Görögország egyik legjobb kempingjében foglaljuk el szállásunkat, ahol természetesen egy úszó­me­den­ce is a ren­del­ke­zé­sünk­re áll. Ezen az estén tartjuk fergeteges búcsúestünket.

13. nap: Kastraki – utazás Magyarország felé (éjszaka a buszon)
Reg­gel ös­­sze­pa­ko­lunk Kastraki kempingjében és in­du­lunk ha­za Ma­gya­ror­szág­ra. Egész nap uta­zunk, az éj­sza­kát a bu­szon töltjük.

14. nap: Budapest
A délelőtti órákban ér­ke­zünk Bu­da­pest­re.

A gyalogtúrák nehézsége

• Görögországi tú­rá­in­kat át­la­go­san spor­tos erőn­lé­tű résztvevőknek szer­vez­zük. A há­rom tú­ránk kö­zül a Skala csúcs elérése a leg­ne­he­zebb. Ha szok­tál vi­szony­lag rend­sze­re­sen spor­tol­ni vagy tú­ráz­ni, ak­kor bát­ran ne­ki­vág­hatsz a Skala csúcs­nak, hi­szen a tú­ra fá­rasz­tó ugyan, de nem kí­ván át­la­go­san spor­tos erőn­lé­ten fe­lü­li tel­je­sít­ményt. Ha va­la­ki idá­ig sem sze­ret­ne fel­jön­ni, az a fél­úton lé­vő „A“ me­ne­dék­ház­ban vagy a kem­ping­ben ma­rad­hat.
• A Mavró­lon­gos szur­dok be­já­rá­sa már sok­kal kön­­nyebb, szin­te csak le­ve­ze­té­se az elő­ző na­pi tú­rá­nak. Itt azon­ban nem le­het vis­­sza­for­dul­ni vagy le­ma­rad­ni, mert a bu­szunk más­hol vár ránk, mint ahon­nan in­dul­tunk.
• Leg­kön­­nyebb tú­ránk a Vikos-szurdok be­já­rá­sa, ahol az elő­ző tú­rák­hoz ké­pest ele­nyé­sző a szint­emel­ke­dés. Vi­szont nagy me­leg­re kell szá­mí­ta­nunk és itt sincs visszafordulási lehetőség.