0. nap: Bu­da­pest – utazás Franciaország felé
Augusztus 13-án, este 20 órakor indulunk a budapesti Műcsarnok mellől.

1. nap: utazás Franciaország felé – Chamonix (szál­lás: kemping)
Az éj­sza­kát a bu­szon uta­zás­sal tölt­jük. Út­köz­ben csak rövid pi­he­nők­re ál­lunk meg ben­zin­ku­tak par­ko­ló­i­ban. Út­vo­nal: Ausztria-Olaszország-Franciaország. A dél­utá­ni órák­ban ér­ke­zünk az Al­pok fő­vá­ro­sá­ba, an­nak leg­mo­nu­men­tá­li­sabb vi­dé­ké­re, a 4807 mé­te­res Mont Blanc lá­bá­hoz, a fran­cia­or­szá­gi Cha­mo­nix kis­vá­ro­sá­ba. Az uta­zás leg­utol­só sza­ka­szát a 11,6 km hos­­szú, hí­res Mont Blanc alag­út­ban tes­­szük meg. El­ső­ként a szál­lá­sun­kat fog­lal­juk el egy kempingben, majd ez­után in­dul­ha­tunk az eu­ró­pai hegy­má­szás el­ső szá­mú fel­leg­vá­ra­ként is­mert Cha­mo­nix sza­bad­prog­ram ke­re­té­ben tör­té­nő fel­fe­de­zé­sé­re. Ér­de­mes sé­tál­gat­nunk a han­gu­la­tos ut­cá­kon, te­re­ken és meg­fi­gyel­ni, hogy itt min­den üz­let, min­den ká­vé­zó va­la­mi­lyen mó­don kap­cso­ló­dik a Mont Blanc-hoz il­let­ve a hegy­má­szás­hoz. Ha pedig a száz­éves há­zak fö­lé tekintünk, az Al­pok leg­ma­ga­sabb csú­csa és mo­nu­men­tá­lis glec­­cse­rek tün­dö­köl­nek. Cha­mo­nix kempingjében egy­más után három éj­sza­kát töl­tünk.

2. nap: Chamonix – Aiguille de Mi­di – Mer de Glace – Chamonix (szál­lás: kemping)
Egész na­pos és rend­kí­vül lát­vá­nyos ki­rán­du­lás­ra in­du­lunk Cha­mo­nix-ból az Al­pok leg­ma­ga­sabb ré­gi­ó­já­nak szí­vé­be. Az Aiguille de Mi­di csúcs fel­vo­nó­jával pár perc alatt – egy át­szál­lás­sal – a 3842 m ma­gas csúcs kö­ré épí­tett ki­lá­tó­ban ta­lál­juk ma­gun­kat. Tisz­ta idő­ben va­la­mi egé­szen fan­tasz­ti­kus lát­vány tá­rul a sze­münk elé. A Mont Blanc csu­pán 8 ki­lo­mé­ter­re emel­ke­dik előt­tünk, de ez csak egy, a ren­ge­teg lát­vá­nyos csúcs­ból. 360 fo­kos kör­pa­no­rá­ma fo­gad min­ket, amer­re né­zünk glec­­cse­rek, ha­vas he­gyek és hatalmas szik­la­szir­tek min­den­hol. Több né­gyez­res csúcs is emel­ke­dik előt­tünk, nem vé­let­le­nül ez uta­zá­sunk egyik leg­lát­vá­nyo­sabb pont­ja. Mi­u­tán az ös­­szes le­het­sé­ges ki­lá­tó­pont­ból meg­cso­dál­tuk a he­gye­ket, a fel­vo­nó­val vis­­sza­eresz­ke­dünk a 2317 m ma­gas Plan de l’Aiguille ál­lo­más­hoz, ahon­nan gya­log foly­tat­juk utun­kat. Szik­lás ös­vé­nyen, iga­zi ma­gas­hegy­sé­gi kör­nye­zet­ben tú­rá­zunk egé­szen 1913 méteres ma­gasságig, a Le Monten­vers ne­vű fo­gas­ke­re­kű vas­út vég­ál­lo­másáig. Táv: 5,2 km, szint: fel 100 m, le 424 m. (∗) Innen jól láthatjuk a 11 km hos­­szú Mer de Glace (Jég­ten­ger) glec­­csert, az Al­pok har­ma­dik leg­hos­­szabb jég­fo­lya­mát. Több ki­lá­tó­pont­ból is meg­szem­lél­het­jük a Mer de Glace-t, majd egy kü­lön­le­ges jég­bar­lang­ba lá­to­ga­tunk, me­lyet min­den év­ben több hó­nap alatt vág­nak a tö­mör jég bel­se­jé­be. A ké­kes fény­ben tün­dök­lő alag­út­ a Mer de Glace glec­­cser bel­se­jé­be vezet minket. Ez­után a fogaskerekű kisvonattal le­eresz­ke­dünk Cha­mo­nix bel­vá­ro­sá­ba, ahol a dél­után hát­ra­lé­vő ré­szé­ben még fel­ke­reshetjük az Alpin Mú­ze­u­mot, mely töb­bek közt a Cha­mo­nix-völgy egy­ko­ri hegy­má­szó­inak ál­lít em­lé­ket.

3. nap: Chamonix – Le Brévent (2525 m) – Chamonix (szál­lás: kemping)
Cha­mo­nix-ból Les Praz ki­csiny te­le­pü­lé­sé­re gyaloglunk, majd egy fel­vo­nó se­gít­sé­gé­vel mint­egy ezer mé­ter szin­tet emel­ke­dünk egé­szen a La Flégére me­ne­dék­há­zig (1877 m). Egy pa­no­rá­ma-ös­vé­nyen folytatjuk utunkat, mely tisz­ta idő­ben vé­gig fan­tasz­ti­kus ki­lá­tást ígér. Alat­tunk a hí­res Cha­mo­nix-völgy, szem­ben ve­lünk pe­dig a 4807 mé­te­res Mont Blanc hegy­cso­port és több tündöklő glec­­cser. Itt ké­szül­nek a leg­szebb fo­tók az Al­pok leg­ma­ga­sabb csú­csá­ról. Bő két óra múl­va ér­ke­zünk a Planpraz me­ne­dék­ház­hoz (2020 m), ahol el­dönt­het­jük ho­gyan ju­tunk fel­jebb. A kön­­nyebb meg­ol­dást a La Brévent csúcs­ra in­du­ló fel­vo­nó je­len­ti, ám sport­ér­té­ke iga­zá­ból an­nak van, ha gya­log hó­dít­juk meg a 2525 m ma­gas csú­csot. Ez eset­ben több me­re­dek ka­pasz­ko­dó és két he­lyen be­épí­tett lét­rák és mesterséges fogások se­gí­tik elő­re­ju­tá­sun­kat. A csú­cson 360 fo­kos kör­pa­no­rá­ma fo­gad min­ket, jól lát­hat­juk az Al­pok örök hó­val bo­rí­tott, leg­ma­ga­sabb csú­csa­it, a Les Bossons glec­csert és ter­mé­sze­te­sen egy sor hí­res, va­dabb­nál va­dabb he­gyet és ge­rin­cet. A Le Brévent csúcs­ról fel­vo­nó­val té­rünk vis­­sza Cha­mo­nix vá­ro­sá­ba. Az el­ső eset­ben: táv: 5 km, szint: fel 250 m, le 100. (∗∗) A má­so­dik eset­ben: táv: 8 km, szint: fel 750 m, le 100 m. (∗∗∗) A túra után érdemes Chamonix-ban kipróbálni valamelyik helyi specialitást, például a híres savoie-i sajtfondüt. Az éjszakát Chamonix-ban töltjük.

4. nap: Chamonix – Aix-en-Provence (szál­lás: kem­ping)
Reg­gel egy izgalmas fakultatív programra nyílik lehetőség, melynek során kipróbálhatjuk a tandem siklóernyőzést. Szenzációs élmény a madarak szemszögéből letekinteni a lábunk alatt húzódó Chamonix-völgyre. Ezután ös­­sze­pa­ko­lunk szál­lá­sun­kon és ma­gunk mö­gött hagy­juk az Al­pok hegyeit, hogy Fran­cia­or­szág le­gen­dás vi­dé­ké­re, Provence-ba látogassunk. A dél­előtt uta­zás­sal te­lik, de a dél­utánt már Aix-en-Provence-ban, a leg­jobb dél-fran­cia ven­dég­lők, a sza­ba­dos vagabondok és ut­ca­ze­né­szek közt, egyszóval Provence leg­han­gu­la­to­sabb vá­ro­sá­ban tölt­jük. Sza­bad­prog­ram ke­re­té­ben is­mer­ked­he­tünk a belvá­ros­sal, ahol a ká­vé­há­zak­ban va­ló ücsör­gés és a sé­tá­ló­ut­cá­kon va­ló kor­zó­zás az élet ter­mé­sze­tes ve­le­já­ró­ja. Az es­ti órák­ban ér­ke­zünk kem­pingünk­be, ahol két éj­sza­kát töl­tünk.

5. nap: Aix-en-Provence – Cassis – Les Calanques – Aix-en-Provence (szál­lás: kem­ping)
Aix-i kem­pingünk­ből egy stran­do­lás­sal egy­be­kö­tött fakultatív tengeri kajakozásra indulunk Dél-Fran­cia­or­szág le­nyű­gö­ző part­vi­dé­ké­re, a Les Calanques szik­la­vi­lág­ba. Busszal utazunk Cassis ha­lász­fa­lu­ból lett ele­gáns üdü­lő­vá­ro­sá­ba, ahol kedvünkre strandolhatunk vagy kisebb csoportokban tengeri kajak túrákra indulhatunk. Semmihez nem fogható élmény eltávolodni a parttól és a világ egyik legszebb sziklás partszakaszát a tenger felől megcsodálni. Ezen a vidéken az apró homokos öblöket függőleges, hófehér mészkősziklák határolják, amik szinte valószínűtlen kontrasztot adnak a tenger türkiz színével. Ahogy haladunk kajakjainkkal előre, egyre-másra tárulnak fel előttünk a rejtett öblök és partfalak. (∗∗∗) Az evezés után visszatérünk Cassis városába, mely igazi provence-i hangulatot áraszt. Este sétálgathatunk a belvárosban vagy beülhetünk a tengerparti sétány valamelyik éttermébe. A szállásunk Aix-en-Provence kempingjében lesz.

6. nap: Aix-en-Provence – Chateau des Baux – Luz-Saint-Sauveur (szál­lás: kem­ping)
Reg­gel el­hagy­juk kem­pingünket és Fran­cia­or­szág egyik leg­szebb kis­vá­ro­sá­ba lá­to­ga­tunk, mely egy szik­lá­ra épí­tett kö­zép­ko­ri vár­ban ka­pott he­lyet. Be­jár­juk Chateau de Baux macs­ka­kö­ves ut­cá­it és te­re­it, vé­gig­jár­juk a vá­ros­ka fö­löt­ti vá­rat és meg­szem­lél­jük az on­nan lát­ha­tó ti­pi­kus provence-i pa­no­rá­mát, majd foly­tat­juk uta­zá­sun­kat. Es­te­fe­lé ér­ke­zünk a Pi­re­ne­u­sok szí­vé­be, a hegy­ség észa­ki lá­bá­hoz. Szál­lá­sunk Luz-Saint-Sauveur kis­vá­ros kem­ping­jé­ben lesz, ahol egy­más után há­rom éj­sza­kát töl­tünk. A vá­ros­ka a ti­pi­kus pi­reneusi épí­té­szet min­ta­pél­dá­ja, az óvá­ros há­zai mind kő­ből épül­tek, az ut­cák pe­dig oly­an­­nyi­ra szű­kek, hogy né­me­lyik­ben csak gya­log le­het köz­le­ked­ni.

7. nap: Luz-Saint-Sauveur – Gavernie – Petit Piméné (2656 m) – Hourquette d’Alans
(2430 m) – Lac des Gloriettes (1650 m) – Luz-Saint-Sauveur (szál­lás: kem­ping)
Egész na­pos, nem kön­­nyű, de rend­kí­vül lát­vá­nyos gya­log­tú­rá­ra in­du­lunk a Pi­re­ne­u­sok köz­pon­ti ré­szé­ben, a Pi­re­ne­u­sok Nem­ze­ti Park­ban. Egy rö­vid bu­szos uta­zást kö­ve­tő­en ér­ke­zünk Gavernie fa­lu­ba (1365 m), ahonnan gya­log foly­tat­juk utun­kat egy lan­kás úton fel­fe­lé a hí­res Gavernie-cirkuszvölgybe. Több száz mé­te­res füg­gő­le­ges szik­la­fa­lak tor­nyo­sul­nak előt­tünk, me­lyek há­rom­ezer mé­te­res, nyá­ron is ha­vas csú­csok­ban vég­ződ­nek. Ér­de­kes­ség­ként meg­em­lít­jük, hogy a Gavarnie-cirkuszvölgy mö­gött, a Pi­re­ne­u­sok fő­ge­rin­cé­nek Spa­nyol­or­szág­hoz tar­to­zó túl­ol­da­lán a hí­res Ordesa-kanyon hú­zó­dik. Az U ala­kú, jég­kor­sza­ki glec­­cser ala­kí­tot­ta völgy­kat­lan­ban zú­dul alá Eu­ró­pa leg­ma­ga­sabb víz­esé­se, mely nem ke­ve­sebb, mint 423 m ma­gas. Tú­ránk so­rán el­ha­la­dunk a la Grande Cascade mel­lett, majd egy er­dei úton egy­re ma­ga­sabb­ra ka­pasz­ko­dunk. Ha­ma­ro­san el­hagy­juk az er­dő­ha­tárt és ha­va­si le­ge­lő­kön gyaloglunk to­vább. Mi­u­tán fel­ka­pasz­kod­tunk a 2032 m ma­ga­san épült Espuguettes me­ne­dék­ház­hoz, meg­pi­he­nünk. Ez­után csa­pa­tunk két rész­re vál­hat. Az el­ső cso­port ha­ma­rabb in­dul to­vább, és cél­ba ve­szi a 2656 m ma­gas Pe­tit Piméné csú­csot. Az ös­vény me­re­dek, a csúcs­ról lát­ha­tó pa­no­rá­ma azon­ban meg­éri a fá­radt­sá­got. Ezt kö­ve­tő­en le­eresz­ke­dünk 2250 m ma­gas­ra, majd fel­ka­pasz­ko­dunk a 2430 mé­te­res Hourquette d’Alans há­gó­ba. A má­so­dik csa­pat kicsivel töb­bet pi­hen­het és a me­ne­dék­ház­tól köz­vet­le­nül, a csúcs ki­ha­gyá­sá­val in­dul a há­gó­ba. Két cso­por­tunk a há­gó­ban ta­lál­ko­zik és in­nen együtt foly­tat­juk tú­rán­kat. Át­ke­lünk a szik­lás hegy­ge­rin­cen, ahonnan egy má­sik cir­kusz­völgy, a Cirque d’Estaubé panorámája tárul elénk. A Hourquette d’Alans há­gó­ból a Pi­re­ne­u­sok leg­ma­ga­sabb hegy­csú­csa­it is lát­hat­juk. In­nen már csak le­fe­lé ve­zet tú­ránk, út­köz­ben ta­lál­koz­ha­tunk mor­mo­ták­kal és a ha­va­si ré­te­ken leg­elé­sző te­he­nek­kel. 1650 m ma­ga­san el­ér­jük a Lac des Gloriettes mesterséges tavat, ahon­nan az utol­só két ki­lo­mé­tert már be­ton­úton tes­­szük meg au­tó­bu­szun­kig (1450 m). El­ső eset­ben: táv: 29 km, szint: fel 1300 m, le 1550 m. (∗∗∗∗) Má­so­dik eset­ben: táv: 27 km, szint: fel 1100 m, le 1350 m. (∗∗∗∗) A tú­ra után vis­­sza­uta­zunk Luz-Saint-Sauveur kem­ping­jé­be, ahol az éj­sza­kát tölt­jük.

8. nap: Luz-Saint-Sauveur – Pont d’Espagne (1420 m) – Lac de Gaube (1732 m) –
La Raillére (1100 m) – Luz-Saint-Sauveur (szál­lás: kem­ping)
Ezen a na­pon is tú­ráz­ni in­du­lunk a Pi­re­ne­u­sok Nem­ze­ti Park­ban, mai tú­ránk azon­ban az elő­ző na­pi­hoz ké­pest csu­pán le­ve­ze­tő jel­le­gű, en­nek el­le­né­re rend­kí­vül lát­vá­nyos. Bu­szunk­kal a Pont d’Espagne ne­vű par­ko­ló­ba (1420 m) uta­zunk, ahol egy rö­vid emel­ke­dőt „leküzdve“ nyi­tott li­be­gő­re szál­lunk. Ez­zel né­hány perc alatt 1755 m ma­gas­ra emel­ke­dünk. In­nen egy szint­emel­ke­dés nél­kü­li, nem hos­­szú úton a Lac de Gaube ten­ger­szem­hez (1732 m) gyaloglunk, ahol egy ét­te­rem, és fan­tasz­ti­kus ma­gas­he­gyi pa­no­rá­ma vár ránk. A tó túl­ol­da­lán egy víz­esés fö­lött a Pi­re­ne­u­sok fő­ge­rin­ce és a 3289 m ma­gas Vignemale csúcs tor­nyo­sul. Mi­u­tán pi­hen­tünk egy ke­ve­set és ma­gunk­ba szív­tuk a pa­no­rá­mát, egy má­sik út­vo­na­lon el­in­du­lunk le­fe­lé. Utunk al­pe­si feny­ves­ben ve­zet egé­szen a Pont d’ Espagne par­ko­ló­ig (1420 m), ahon­nan to­vább eresz­ke­dünk gya­log. In­nen­től tú­ránk iga­zi öröm­tú­ra, mi­vel vé­gig le­fe­lé, egy szám­ta­lan víz­esés­sel te­le­tűz­delt he­gyi fo­lyó mel­lett ha­la­dunk. Az ide­ha­za már víz­esés­nek szá­mí­tó ki­sebb-na­gyobb zú­gók és a több tíz mé­ter ma­gas zu­ha­ta­gok egy­mást érik, ál­lan­dó ro­ba­juk órá­kon ke­resz­tül nem szű­nik meg. A misz­ti­kus, mo­hás szik­lák­kal tar­kí­tott fe­nyő­er­dő­ben ve­ze­tő ös­vé­nyün­ket egy sor ki­lá­tó­pont te­szi vál­to­za­tos­sá. A ko­ra dél­utá­ni órák­ban ér­ke­zünk le a La Raillére ne­vű par­ko­ló­ba (1100 m), ahol bu­szunk vár ránk. Táv: 13 km, szint: fel: 150 m, le 450 m. (∗∗) A ké­ső dél­utá­ni órák­ban ér­ke­zünk vis­­sza kem­pin­günk­be, ahol az éj­sza­kát tölt­jük.

9. nap: Luz-Saint-Sauveur – Cognac – Ilé de Ré (szál­lás: kem­ping)
Reg­gel ös­­sze­pa­kol­juk fel­sze­re­lé­sün­ket Luz-Saint-Sauveur kem­ping­jé­ben és el­hagy­juk a Pi­re­ne­u­sok vi­dé­két. Észak fe­lé tar­tunk a hí­res bor­deaux­-i bor­vi­dék irá­nyá­ba. A ko­ra dél­utá­ni órák­ban ér­ke­zünk Cognac kis­vá­ro­sá­ba, amely mi más­ról is len­ne hí­res, mint a ko­nyak­ról. A vi­dé­ken ter­melt bo­ro­kat le­pá­rol­va ké­szí­tik a nagy­sze­rű ne­dűt, me­lyet nem rit­kán tíz évig is ér­lel­nek. Az egyik leg­ne­ve­sebb, több száz éve mű­kö­dő le­pár­ló­ba lá­to­ga­tunk, mely abban a várkastélyban kapott helyet, ahol 1494-ben I. Ferenc született. Itt elő­ször kör­be­ve­zet­nek min­ket a kastélyban, megnézzük a pincéket, majd ter­mé­sze­te­sen egy kós­to­lón is részt ve­he­tünk. Ez­után egy rövid sza­bad­prog­ram ke­re­té­ben sé­tá­lunk egyet Cognac re­mek középkori óvá­ro­sá­ban. A vá­ros­né­zést kö­ve­tő­en is­mét be­szál­lunk bu­szunk­ba és az At­lan­ti-óce­án egyik ki­csiny szi­ge­té­re uta­zunk. Egy 3 km hos­­szú hí­don ke­resz­tül ér­jük el Ré szi­ge­tét, ahol a nap­sü­té­ses órák szá­ma az egyik leg­ma­ga­sabb Fran­cia­or­szág­ban. Ile de Ré vagy a Fe­hér-szi­get egy 30 km hos­­szú szá­raz­föld az óce­án hul­lá­mai közt, ahol fehérre meszelt házakból álló remek falvak és idil­li, ho­mo­kos ten­ger­part­ok ta­lál­ha­tó­ak. Szál­lá­sunk St-Clément-des-Baleines falu mellett, egy óceán­par­ti kem­ping­ben lesz, ahol egy­más után két éj­sza­kát töl­tünk.

10. nap: Ilé de Ré (szál­lás: kem­ping)
Az egész napunkat pi­he­nés­sel, nyaralással tölthet­jük a kem­pin­günk ho­mo­kos strandján, azonban ajánljuk, hogy a helyszínen bé­relt ke­rék­pár­ok segítségével szabadprogram keretében mindenki maga fedezze fel Ré csodálatos szigetét. Ke­rék­pár­uta­kon és kis forgalmú közutakon te­ke­rhetünk, mi­köz­ben nagy­sze­rű tá­ja­kon, fehér falvak, ho­mok­dű­nék, árnyas fák, sző­lős­ker­tek, vi­dé­ki bir­to­kok és idil­li stran­dok mel­lett su­ha­nunk el. Ide­á­lis ki­rán­du­lás ez a sziget és a vi­dé­ki Fran­cia­or­szág meg­is­me­ré­sé­re. Elsősorban Ré szigetének nyugati, eldugottabb részét érdemes felkeresni, de eltekerhetünk egy-két nagyobb településre is. Mivel az egész sziget teljesen lapos, ezért gyakorlatilag nem kell szintemelkedéssel szembenéznünk. A kempingbe visszaérkezvén pedig átadhatjuk magunkat a tengerparti pihenésnek.

11. nap: Ilé de Ré – Dinan – Saint-Cast-le-Guido (szál­lás: kem­ping)
Ko­ra reg­gel ös­­sze­pa­ko­lunk St-Clément-des-Baleines kis­vá­ros kem­ping­jé­ben és el­hagy­juk Ré szi­ge­tét, hogy északi irányba, a varázslatos Bretagne vidékére utazzunk. A bretonnok földjére érve megváltozik a táj, az épületek már-már Angliát idézik, az időjárás kissé hűvösebbé válik. Ez az a vidék, ahol a rég elfelejtett mondák hősei még életre kelnek az itt élők szívében, és a több száz éves épületek között elmúlt korok illatát fújja a sós tengeri szél. Délután Dinan eredeti breton óvárosát keressük fel, ahol megérezhetjük Bretagne-nak, a világ e csodás szegletének különleges hangulatát. A város régi kikötőjét, favázas, galambdúcos házait, és kanyargós, macskaköves utcáit Bretagne legrégebbi városfala határolja. A késő délutáni órákban érkezünk Saint-Cast-le-Guido kedves tengerparti kisvárosába, mely a híres Saint Malo-öbölben fekszik. Egy kempingben foglaljuk el szállásunkat, ahonnan remek panoráma nyílik a La Manche csatornára. A nap hátralévő részét pihenéssel, illetve Saint-Cast-le-Guido óvárosának megismerésével tölthetjük.

12. nap: Saint-Cast-le-Guido – Cap Fréhel – Fort Latte – Port Saint Géran –
Saint-Cast-le-Guildo (szál­lás: kem­ping)
Reg­gel egy kel­le­mes gya­log­tú­rá­ra in­du­lunk, mely Bre­tag­ne jel­leg­ze­tes sziklás partvi­dék­én ha­lad. Bu­szunk­kal a Cap Fréhel fok­ra utazunk, ahol a tengerbe szakadó szik­lák csak­nem 70 m ma­ga­sak, és ren­ge­teg ma­dár­nak ad­nak ott­hont. Itt ala­po­sab­ban kör­be­né­zünk, hi­szen a panoráma el­ső­ran­gú. A fok egy­ben or­ni­to­ló­gi­ai meg­fi­gye­lő­hely is, mi­vel a füg­gő­le­ges fa­lak ki­szö­gel­lé­se­in te­mér­dek ma­dár fész­kel. Innen indul gyalogtúránk a GR 34 út­vo­na­lán, mely Bre­tag­ne tipikus, ten­ger­be sza­ka­dó, füg­gő­le­ges szik­la­fa­la­i­nak te­te­jén ve­zet min­ket. Ha­ma­ro­san el­ér­jük a Fort Latte erő­döt, mely igazán extrém helyre, egy különálló ten­ge­ri szik­la­szirt­re épült; az erődöt egy füg­gő­híd kö­ti össze a szá­raz­föld­del. Itt lesz elég időnk ar­ra, hogy vé­gig­jár­juk a vá­rat és fel­ka­pasz­kod­junk a to­rony­ba, ahon­nan re­mek ki­lá­tás nyí­lik. Ezt kö­ve­tő­en foly­tat­juk tú­rán­kat egé­szen Port Saint Géran falu apró kikötőjéig. Táv: 13 km, szint: fel: 355 m, le 370 m. (∗∗) A túra után egy autentikus borászatba látogatunk, ahol a jellegzetes francia almabort (cidre) készítik. A kellemes kóstoló után utazunk vissza Saint-Cast-le-Guildo kempingjébe.

13. nap: Saint-Cast-le-Guildo – Mont-Saint-Michel – Saint Malo – Saint-Cast-le-Guildo
(szál­lás: kem­ping)
Délután Normandia területére, a híres Mont-Saint-Michel apátsághoz látogatunk, mely Franciaország egyik leglátogatottabb épületegyüttese. Többek között arról is nevezetes, hogy az apály és dagály váltakozása miatt a szigetre épült apátságot olykor teljesen körbeveszi a tenger. A délutánt egy másik remek kisvárosában töltjük, Saint Maloban, melynek kö­zép­ko­ri ne­gye­dét itt is ma­gas fa­lak ha­tá­rol­ják. Az utcákon és tereken barangolva mint­ha a múltba csep­pen­tünk vol­na. Érdekes látni, hogyan élik mindennapi életüket az itt lakók egy olyan városban, ami alig változott valamit az elmúlt évszázadokban. Miközben sétálgatunk a hangulatos utcákon és tereken, érdemes megkóstolni Bre­tag­ne jel­leg­ze­tes édes­sé­ge­it is.

14. nap: Saint-Cast-le-Guildo – Amboise (szál­lás: kem­ping)
Ezen a napon elhagyjuk Bretagne vidékét és kora délután már a Loire folyó partján állítjuk fel sátrainkat. Ezen a vidéken több mint 300 kisebb-nagyobb főúri, nemesi kas­tély ta­lál­ha­tó; köztük van­nak na­gyob­bak, ahol ren­ge­teg a lá­to­ga­tó, és ki­seb­bek, me­lyek­ben ma is a ne­me­si csa­lá­dok le­szár­ma­zot­tai él­nek. Elő­ször is el­fog­lal­juk szál­lá­sun­kat Amboise vá­ro­sá­nak kem­ping­jé­ben, mely nagy­sze­rű he­lyen, a Loire fo­lyó egyik szi­ge­tén ka­pott he­lyet, pár perc sé­tá­ra Amboise bel­vá­ro­sá­tól. A sá­tor­ál­lí­tást kö­ve­tő­en felkeressük Amboise királyi kastélyát és Leonardo da Vinci házát, ahol a mester élete utolsó három évében élt. Az épületben a polihisztor egyes gépezeteinek makettjei láthatóak. A délutánt és az estét Amboise belvárosában tölthetjük.

15. nap: Amboise – Chenonceau – Amboise – uta­zás Ma­gyar­or­szág fe­lé (éj­sza­ka a bu­szon)
Reggel közösen elsétálunk egy közeli kerékpárkölcsönzőbe, majd nyeregbe pattanva egy re­mek bi­cik­li­tú­rá­ra in­du­lunk. Elő­ször is vé­gig­te­ke­rünk Amboise bel­vá­ro­sán, el­ha­la­dunk a ha­tal­mas vár­kas­tély mel­lett, el­hagy­juk a vá­rost és bé­kés tá­ja­kon, far­mok mel­lett, majd az Amboise-i Er­dő­ben te­ke­rünk. Nem ke­rék­pár­uta­kon ha­la­dunk, ha­nem kis for­gal­mú köz­uta­kon. Út­vo­na­lunk tö­ké­le­te­sen al­kal­mas ar­ra, hogy köz­vet­len be­nyo­má­so­kat sze­rez­zünk a vi­dé­ki Fran­cia­or­szág rá­érős éle­té­ről. Csu­pán né­hány ház­ból ál­ló fal­va­kon biciklizünk át, me­lyek ön­ma­guk­ban is le­het­né­nek lát­vá­nyos­sá­gok, míg­nem el­ér­jük a Cher fo­lyó völ­gyét, ahol Chenonceau lát­vá­nyos kas­té­lyá­hoz ér­ke­zünk. A korhűen berendezett helyiségek végigjárása után ér­de­mes a Cher fo­lyó fö­lé épí­tett kas­tély ha­tal­mas kert­jé­ben is sé­tál­ni egyet va­la­mint meg­néz­ni azt a 16. szá­za­di far­mot, mely a közelben ta­lál­ha­tó. Ezt kö­ve­tő­en a már meg­is­mert út­vo­na­lon biciklizünk vissza Amboise vá­ro­sá­ba. (∗∗) Kora délután indulunk haza Magyarország felé. Egész nap uta­zunk, az éj­sza­kát a bu­szon uta­zás­sal tölt­jük.

16. nap: Bu­da­pest
A dél­utá­ni órák­ban ér­ke­zünk Bu­da­pest­re.

A gyalogtúrák nehézsége

• Fran­cia­or­szá­gi gya­log­tú­rá­ink át­la­gos ne­héz­sé­gű­ek, egy azon­ban ne­he­zebb az át­lag­tól. A Gavernie-völgyből in­du­ló tú­ránk so­rán egyik pont­ból egy má­sik­ba gyaloglunk, de az el­té­rő erőn­lé­tű uta­sa­ink szá­má­ra két­fé­le ne­héz­sé­gű út­vo­na­lat aján­lunk. Ezen a tú­rán nincs vis­­sza­for­du­lá­si le­he­tő­ség, a te­rep a leg­több he­lyen szik­lás, és me­re­dek sza­ka­szok vál­to­gat­ják egy­mást. A tá­vol­ság és a szint­emel­ke­dés is je­len­tős, va­la­mint a Pi­re­ne­u­sok vál­to­zé­kony ég­haj­la­ta is ne­he­zít­he­ti a tú­rát. Ezt a tú­rát olya­nok­nak ajánl­juk, akik rend­sze­re­sen tú­ráz­nak vagy spor­tol­nak és le­he­tő­leg jár­tak már ma­gas­hegy­ség­ben. A töb­bi tú­ránk át­la­gos ne­héz­sé­gű.
• Az Al­pok egyik tú­rá­ja so­rán egy rö­vid sza­ka­szon a szik­la­fal­hoz erő­sí­tett lét­rá­kon kell át­mász­nunk. Itt na­gyon fon­tos a ma­ga­biz­tos mozgásko­or­di­ná­ció és a szé­dü­lés­men­tes­ség. Egy-egy tú­rát ter­mé­sze­te­sen ki is le­het hagy­ni, eb­ben az eset­ben a kem­ping­ben ma­rad­ha­tunk. Az Al­pok és a Pi­re­ne­u­sok tú­rái so­rán na­gyon fon­tos a meg­fe­le­lő eső­ka­bát és eső­nad­rág.