1. nap: Bu­da­pest – utazás Szlovénia felé
Délután indulunk a budapesti Műcsarnok mellől. Az éj­sza­kát a bu­szon uta­zás­sal tölt­jük. Út­köz­ben ne­gyed­órás pi­he­nők­re ál­lunk meg ben­zin­ku­tak par­ko­ló­i­ban. Út­vo­nal: Szlovénia-Olasz­or­szág.

2. nap: Pozzuoli – Nápoly (szállás: kemping)
A dél­utá­ni órák­ban ér­ke­zünk Ná­poly­ba, ahol a köz­pont­ban, a Castel Nuovo erőd kö­ze­lé­ben par­ko­lunk le. A kö­ze­li Nép­sza­va­zás tér­ről in­du­lunk vá­ros­né­ző sé­tánk­ra, mely Ná­poly leg­mo­nu­men­tá­li­sabb te­re. A te­ret a S. Francesco di Paola temp­lom, a Ki­rá­lyi Pa­lo­ta és az Eu­ró­pa leg­na­gyobb ope­ra­há­za­ként is­mert Teatro S. Carlo ha­tá­rol­ja. A Ná­poly egyik köz­le­ke­dé­si ütő­eré­nek szá­mí­tó via Ro­mán ha­la­dunk, mi­köz­ben meg­is­mer­ked­he­tünk a vá­ros kis­sé ka­o­ti­kus, za­jos és élet­tel te­li vi­lá­gá­val. Az ut­cá­kon a ro­bo­gón szá­gul­do­zó fi­a­ta­lok, a si­ká­to­rok fö­lé nyú­ló er­ké­lye­ken a ru­há­kat te­re­ge­tő idős as­­szo­nyok hoz­zá­tar­toz­nak a vá­ros ké­pé­hez. A kö­zép­ko­rú vagy idő­sebb fér­fi­ak pe­dig szin­te ki­vé­tel nél­kül az ut­cai ká­vé­zók­ban mú­lat­ják az időt. Természetesen mi is be­te­kin­tünk a szűk si­ká­to­rok­ba, me­lyek köz­vet­le­nül a via Ro­má­ról nyíl­nak. Ezt kö­ve­tő­en fel­ka­pasz­ko­dunk a Vomero-dombra, mert az itt található Castel San Elmo erőd­ből nagy­sze­rű ki­lá­tás nyí­lik Ná­poly­ra és a Ná­po­lyi-öböl­re. A vá­ros­né­zés után – a ko­ra es­ti órák­ban – egy rö­vid bu­szo­zást követően ­ér­ke­zünk a Ná­poly egyik kül­vá­ro­sá­nak szá­mí­tó Pozzuoliba, ahol el­fog­lal­juk szál­lá­sun­kat az úszó­me­den­cé­vel is ren­del­ke­ző Solfatara kem­ping­ben. Ezen a szál­lá­sun­kon egy­más után két éj­sza­kát töl­tünk.

3. nap: Pozzuoli – Vezúv – Herculaneum – Pozzuoli (szállás: kemping)
Délelőtt a Nápoly lát­kép­ét ura­ló Ve­zúv­ra kirándulunk, mely Eu­ró­pa leg­pusz­tí­tóbb vul­kán­já­nak hí­ré­ben áll. Egy me­re­dek szer­pen­ti­nen ér­jük el bu­szunk­kal azt a par­ko­lót, ahon­nan csak gya­log me­he­tünk to­vább. In­nen né­hány per­ces túra után érkezünk a Ve­zúv pe­re­mére, ahon­nan be­lát­ha­tunk egé­szen a krá­ter tor­ká­ba, míg a má­sik ol­da­lon Ná­poly­ra és a tengerparti összefüggő városövezetre nyílik nagyszerű kilátás. (∗) Azért na­gyon ve­szé­lyes vul­kán a Ve­zúv, mi­vel a vár­ha­tó­an nagy rob­ba­nás­sal já­ró ki­tö­ré­se na­gyon sű­rűn la­kott te­rü­le­te­ket fe­nye­get. Kör­be­jár­juk a Ve­zú­vot, majd a ko­ra dél­utá­ni órák­ban in­du­lunk Herculaneum óko­ri rom­vá­ro­sá­ba, me­lyet – Pompejihez ha­son­ló­an – a Ve­zúv pusz­tí­tott el 79-ben. Az ása­tá­sok so­rán ki­de­rült, hogy a Herculaneumra zú­du­ló iszap­ár job­ban kon­zer­vál­ta az épü­le­te­ket, mint a Pompejit el­bo­rí­tó ha­mu­ré­teg. Emi­att a régészek jobban fel tudták tárni Herculaneum ókori utcáit és házait. Ennek ellenére az Ercolaneo kisvárosában található Herculaneum régészeti területe sokkal kevésbé zsúfolt, mint a töb­bek ál­tal is­mert Pom­pe­ji. A Ró­mai Bi­ro­da­lom ko­ra­be­li ut­cá­in ba­ran­gol­va ké­pet kap­ha­tunk az 1. szá­zad­ban élt em­be­rek hét­köz­nap­ja­i­ról. A dél­utá­ni órák­ban ér­ke­zünk vis­­sza kem­pin­günk­be, ahol az éj­sza­kát tölt­jük. Kel­lő létszám ese­tén le­he­tő­ség van ar­ra, hogy cso­por­to­san fel­ke­res­sük Pozzuoliban az Am­fi­te­át­rum rom­ja­it, amely az óko­ri Ró­mai Bi­ro­da­lom har­ma­dik leg­na­gyobb ilyen jel­le­gű épít­mé­nye volt, il­let­ve a Serapis temp­lom ma­rad­vá­nya­it, amely a föld­ké­reg füg­gő­le­ges irá­nyú moz­gá­sá­nak ha­tá­sa­it vi­lág­szer­te ta­lán a leg­job­ban mu­tat­ja be.

4. nap: Pozzuoli – Solfatara-kráter – Messinai-szoros – Calatabiano (szállás: kemping)
A Solfatara kem­ping az egész vi­lá­gon rit­ka­ság­nak szá­mít, te­kin­tet­tel ar­ra, hogy egy mű­kö­dő vul­ká­n krá­teré­ben ka­pott he­lyet. A Solfatara krá­ter a Ve­zúv tá­vo­li pa­ra­zi­ta- az­az ol­dal­krá­te­re, mely­ben kü­lön­fé­le vul­ká­ni utó­mű­kö­dé­sek, ki­gő­zöl­gé­sek (szolfatárák, fuma­ro­lák) és iszap­for­tyo­gók fi­gyel­he­tők meg. Reggel a kialvófélben lé­vő ré­gi vul­kán belsejében te­szünk egy sé­tát (∗), majd lebontjuk sátrainkat, beszállunk bu­szunk­ba és in­du­lunk Szi­cí­lia fe­lé. A délutáni órák­ban ér­ke­zünk a Messi­nai-s­zoroshoz, mely Szi­cí­li­át vá­laszt­ja el az olasz szá­raz­föld­től. Bu­szunk­kal együtt egy me­net­rend­sze­rű komp­ra szál­lunk és Vil­la San Gio­van­ni ki­kö­tő­jé­ből a szo­ros túl­part­ján fek­vő Messi­na vá­ro­sá­ba ha­jó­zunk. Mi­u­tán meg­ér­kez­tünk Szi­cí­li­á­ba, még egy órás buszozás vár ránk, míg elfoglaljuk szállásunkat Calatabiano kis­vá­ro­sá­nak kem­ping­jé­ben, ahol a kö­vet­ke­ző három éj­sza­kát tölt­jük.

5. nap: Calatabiano – Etna – Calatabiano (szállás: kemping)
Egész na­pos gya­log­tú­rá­ra in­du­lunk Eu­ró­pa leg­ma­ga­sabb mű­kö­dő tűz­há­nyó­já­ra, a 3340 m ma­gas Etnára. A kem­pin­günk­ből kö­rül­be­lül két óra bu­szo­zás után ér­ke­zünk az 1800 m ma­ga­san fek­vő Sapienza me­ne­dék­ház par­ko­ló­já­ba, me­lyet si­ke­rült meg­men­te­ni a 2001. nya­rán in­dult ki­tö­rés lá­va­ár­ja elől. Ez a tú­ránk ta­lán a „legmobilisabb“, hi­szen az Etna ki­tö­ré­se­i­vel szin­te év­ről év­re „átrendezi“ a fel­ső ré­gi­ó­ját, a krá­te­re­ket és az uta­kat. Amen­­nyi­ben újabb lá­va­fo­lyá­sok nem aka­dá­lyoz­zák utun­kat, úgy 3000 mé­te­res ma­gas­sá­gig, az egy­ko­ri Fi­lo­zó­fus-ház rom­ja­i­ig tú­ráz­ha­tunk fel, amely köz­vet­le­nül a fő­krá­te­rek tö­vé­ben ta­lál­ha­tó. Az itt ma­ga­so­dó pa­ra­zi­ta­krá­te­rek kö­zül egé­szen kö­zel­ről néz­he­tünk meg né­há­nyat, és a né­hol még me­leg kő­ze­tek re­pe­dé­se­in fi­gyel­het­jük meg a ké­nes gá­zok szi­vár­gá­sát. A szin­te hold­bé­li tá­jon, ki­et­len lá­va­si­va­ta­gon ba­ran­gol­va ta­pasz­tal­hat­juk meg iga­zán, mi­lyen is egy „élő“ vul­ká­non jár­ni, ahol szin­te test­kö­zel­ből fi­gyel­het­jük meg a fel­szín­for­má­ló erő­ket. Vis­­sza­fe­lé ugyan­azon az út­vo­na­lon tú­rá­zunk vis­­sza a Sapienza me­ne­dék­há­zig, de egy kis ki­té­rő­vel még a Bove-völgy ha­tal­mas kal­de­rá­já­ba is be­pil­lant­ha­tunk. Táv: 14 km, szint: fel 1200 m, le 1200 m, me­net­idő: 7-8 óra. (∗∗∗) A ké­ső dél­utá­ni órák­ban ér­ke­zünk vis­­sza a kem­pin­günk­be, ahol es­te még fü­röd­he­tünk egyet a ten­ger­ben.

6. nap: Calatabiano – Taormina – Castelmola – Calatabiano (szállás: kemping)
Reggel indulunk Calatabiano kempingjéből Taormina vá­ro­sá­nak fel­de­rí­té­sé­re. Bu­szun­kat a vá­ros vas­út­ál­lo­má­sán hagy­juk, majd több száz lép­cső­fo­kot le­küzd­ve ér­ke­zünk Taormina tün­dök­lő sé­tá­ló­ut­cá­já­ra. A Corso Umbertón év­szá­za­dos épü­le­tek közt sé­tá­lunk, miközben hangulatos tereken pihenhetünk meg. Taormina egész egy­sze­rű­en a vi­lág egyik leg­szebb kis­vá­ro­sa, Szi­cí­lia „ékszerdoboza“ és az olasz fel­ső tíz­ezer nya­ra­ló­he­lye. A vá­ros szép­sé­gét leginkább ki­vé­te­les fek­vé­sé­nek kö­szön­he­ti, hiszen a terekről döbbenetes pa­no­rá­ma nyí­lik a ten­ger­re és a 3340 m ma­gas Etna vul­ká­ni kúp­já­ra. Nem vé­let­le­nül vá­lasz­tot­ta Csontváry is ezt a he­lyet sok fest­mé­nye szín­he­lyé­ül. Elő­ször a hí­res Gö­rög Szín­há­zat ke­res­sük fel, majd sza­bad­prog­ram ke­re­té­ben is­mer­ked­he­tünk a vá­ros­sal. Újabb né­hány száz lép­cső­fo­kot le­küzd­ve Taormina fel­leg­vá­rá­hoz ér­ke­zünk, ahon­nan még szebb a ki­lá­tás. In­nen már nincs mes­­sze Castelmola hegy­ol­dal­ban meg­bú­vó ki­csiny vá­ros­ká­ja, mely leg­in­kább az itt kap­ha­tó man­du­la­bor­ról hí­res. (∗∗) Egy rend­kí­vül ér­de­kes be­ren­de­zé­sű bár­ban kóstolhatjuk meg ezt a nagy­sze­rű italt. A man­du­la­bor te­rem­tet­te kel­le­mes han­gu­lat­ban in­du­lunk vis­­sza Taorminá­ba. A dél­utánt és az es­tét a vá­ros­ban tölt­het­jük, hi­szen ek­kor tel­nek meg élet­tel az ut­cák és a piz­zériák. De le is ballaghatunk a Taorm­i­na alat­ti ten­ger­part­ra, Isola Bel­la híres szi­ge­téhez vagy Giardini Naxos hangulatos sétányaihoz. A ké­ső es­ti órák­ban ér­ke­zünk vis­­sza Calatabiano kem­ping­jé­be.

7. nap: Calatabiano – Alcantara – Cefalú (szállás: kemping)
Reggel elhagyjuk Calatabiano kempingjét, és Cefalú városába utazunk; útközben bepillantást nyerhetünk Szicília belső hegyvidékének különleges világába. Útközben megállunk az Alcantara folyó lenyűgöző szurdokvölgyében, amit hatszögletű bazaltoszlopok szegélyeznek. Jól esik itt belegázolni a vízbe, ami még nyáron sem több 8-10 °C-osnál. Kora délután ér­ke­zünk Cefalú egyik kellemes, tengerparti kem­ping­jé­be, ahol el­fog­lal­juk szál­lá­sun­kat. Némi pihenés és strandolás után in­du­lunk az ódon han­gu­la­tú Cefalú fel­fe­de­zé­sé­re. Az egy­ko­ri ha­lász­fa­lu megőriz­te kö­zép­ko­ri jel­le­gét, mi­vel egy ha­tal­mas szik­la­fal és a ten­ger­part kö­zé éke­lőd­ve el­ke­rül­te a mo­dern vá­ro­sok­ra jel­lem­ző építkezéseket és ter­jesz­ke­dést. Cefalú bel­vá­ro­sá­nak leg­nagy­sze­rűbb lát­vá­nyos­sá­ga a vá­ros lát­kép­ét ura­ló két­tor­nyú dóm, me­lyet a 12. szá­zad­ban kezd­tek el épí­te­ni. Az épületben lát­ha­tó hí­res mo­za­ik 1148-ból szár­ma­zik, mely a leg­ré­geb­bi és a leg­job­ban meg­óvott ilyen jellegű művészeti emlék Szi­cí­li­á­ban. A kö­zép­ko­ri épü­le­tek közt bo­lyong­va meg­néz­zük a hí­res Lavatoio Medievale-t, mely egy sza­ra­cén kor­ból fenn­ma­radt mo­so­da, majd a bel­vá­ros­ból in­dul­va egy ka­nyar­gós ös­vé­nyen ka­pasz­ko­dunk fel a vá­ros fe­lett ma­ga­so­dó szik­lá­ra. Kö­rül­be­lül 280 m ma­ga­san több ki­lá­tó­pon­tot is ta­lá­lunk, ahon­nan re­mek ki­lá­tás nyí­lik Cefalúra és a ten­ger­re. Út­köz­ben érint­jük a má­ra már el­pusz­tult óko­ri Di­a­na temp­lom rom­ja­it is. Táv: 1,5 km, szint: fel 280 m, le 280 m. (∗∗) A kö­zép­ko­ri han­gu­la­tú Cefalúban tölt­jük az es­tét, ahol min­den­kép­pen ér­de­mes meg­va­cso­ráz­nunk egy kellemes ét­te­rem­ben. A ké­ső es­ti órák­ban ér­ke­zünk vis­­sza kem­pin­günk­be.

8. nap: Cefalú – Milazzo – Lipari-szigetek: Vulcano (szállás: kemping)
Le­bont­juk sát­ra­in­kat Cefalú kem­ping­jé­ben és né­mi uta­zás után Milazzo ki­kö­tő­jé­be ér­ke­zünk. Itt ös­­szepa­kol­juk fel­sze­re­lé­sünk­nek azt a ré­szét, amit az öt na­pos Lipari-szigetek ki­rán­du­lás­ra ma­gunk­kal vi­szünk. Mi­vel a bu­szunk Milazzóban ma­rad, így mi gya­log szál­lunk fel a komp­ra. A bu­szunk­kal az uta­zás 13. nap­ján ta­lál­ko­zunk is­mét, ami­kor vissza­tér­ünk a Lipari-szigetekről. Ami­re a szi­ge­te­ken szük­sé­günk lesz: sá­tor, há­ló­zsák, de­rék­alj (polifoam), me­leg ru­ha, eső­ka­bát, éle­lem, gáz­fő­ző, elem­lám­pa. Ami­re nem lesz szük­sé­günk azt a busz cso­mag­tar­tó­já­ban hagy­hat­juk. A sofőreink a busz­nál ma­rad­nak, így a többi fel­sze­re­lé­sünk tel­jes biz­ton­ság­ban lesz. Milazzóból Vulcano szi­ge­té­re más­fél órát uta­zunk a Tir­rén-ten­ge­ren. Amint Vulcano ki­kö­tő­jé­ben le­száll­tunk a ha­jó­ról, 10-15 per­ces gya­log­lás után ér­ke­zünk a szi­get kem­ping­jé­be. Itt alud­ha­tunk sá­tor­ban, de le­he­tő­ség van a nyá­ron sok­kal kel­le­me­sebb sza­bad ég alat­ti al­vás­ra is egy te­ra­szon. A nap leg­me­le­gebb órá­it stran­do­lás­sal tölt­het­jük, hi­szen a ten­gert csu­pán egy perc­re ta­lál­juk a sát­ra­ink­tól, de részt ve­he­tünk egy iszap­für­dő­zé­sen is, mely kü­lön­le­ges él­ményt ígér. A víz gyógy­ha­tá­sú, a me­den­ce al­já­ból ké­nes gá­zok bu­gyog­nak föl­fe­lé. Dél­után in­du­lunk a 398 m ma­gas Gran Cratere vul­kán meg­má­szá­sá­ra, mely a vá­ros­ka tő­szom­széd­sá­gá­ban ta­lál­ha­tó. Ár­nyék nél­kü­li, po­ros, víz­mo­sás­ok szag­gat­ta úton jut­ha­tunk fel a krá­ter szé­lé­re. Innen nagyszerű kilátás nyílik a Lipari-szigetek többi tagjára, valamint bepillanthatunk a kráter belsejébe is. Kör­be­sé­tál­ha­tunk a krá­ter pe­re­mén, fel­ka­pasz­kod­ha­tunk a vul­kán csú­csá­ra, de a bát­rab­bak le is eresz­ked­het­nek a krá­ter mé­lyé­be. Táv: 6 km, szint: fel 390 m, le 390 m. (∗∗) A 3-4 órás tú­ra után vis­­sza­té­rünk a kem­ping­be és a nap hát­ra­lé­vő ré­szét sza­bad­prog­ram ke­re­té­ben tölt­het­jük. Töb­bek közt be­sé­tál­ha­tunk a kö­ze­li Porto Levante han­gu­la­tos városkájába is. Az éj­sza­kát Vulcano kempingjében töltjük.

9. nap: Lipari-szigetek: Vulcano – Salina – Vulcano (szállás: kemping)
Az egész na­pun­kat nya­ra­lás­sal tölt­het­jük Vulcano szi­ge­tén, de át­ha­józ­ha­tunk Salina szi­ge­té­re is. A gyö­nyö­rű szi­ge­tet az ókor­ban Didymenek ne­vez­ték, ami ik­re­ket je­lent. Az el­ne­ve­zés Salina már mes­­szi­ről is jól lát­ha­tó ket­tős vul­ká­ni kúp­já­nak szin­te tö­ké­le­tes alak­já­ra utal. Mind­két krá­ter már ré­gen ki­aludt; az utol­só ki­tö­rés so­rán ke­let­ke­zett vul­ká­ni ha­mu ren­ge­teg víz­zel ke­ve­re­dett ös­­sze, ami­nek kö­szön­he­tő­en ki­tű­nő ta­laj jött lét­re a szi­ge­ten. Emiatt Salina ki­tű­nik a Lipari-szigetek töb­bi tag­ja kö­zül gaz­dag nö­vény­vi­lá­gá­val, üde, zöld hegy­ol­da­la­i­val. A szi­get ter­mé­keny ta­la­ján te­rem a malvasia sző­lő, mely­ből a hí­res, méz­ízű Malvasia bort ké­szí­tik az itt la­kók. A hajóút után Rinella ki­kö­tő­jé­ben szál­lunk part­ra, ahonnan he­lyi já­ra­tú busszal­ a zöl­del­lő Valdichiesa-völgybe uta­zunk tovább. Ha­mar oda­érünk tú­ránk ki­in­du­ló­pont­já­hoz, a 17. szá­zad­ban épült Ma­don­na del Terzito szen­tély­hez. A temp­lom mel­lett in­dul az az ös­vény, ame­lyik er­dő­kön ke­resz­tül ve­zet a szi­get – és egy­ben a Lipari-szigetek – leg­ma­ga­sabb pont­já­ra. Kö­rül­be­lül 2-2,5 órás gya­log­lás so­rán ér­jük el a 962 m ma­gas Monte Fos­sa delle Felci csú­csot, ahol – mon­da­nunk sem kell – nagy­sze­rű pa­no­rá­ma fo­gad. Né­mi pi­he­nés után a ki­aludt vul­kán má­sik ol­da­lán, gyö­nyö­rű, meg­der­medt lá­va­fo­lyá­sok kö­zött ha­lad­va eresz­ke­dünk le Santa Mar­ina di Salina kis­vá­ro­sá­ba. Táv: 10 km, szint: fel 650 m, le 960 m. (∗∗∗) A ké­ső dél­utá­ni órák­ban ér­ke­zünk vis­­sza Vulcano szi­ge­té­re.

10. nap: Lipari-szigetek: Vulcano – Lipari – Vulcano (szállás: kemping)
Az egész na­pun­kat nya­ra­lás­sal tölt­het­jük Vulcano szi­ge­tén, de egy fa­kul­ta­tív prog­ram ke­re­té­ben át­ha­józ­ha­tunk a szom­szé­dos Lipari szi­ge­té­re is. Fél óra alatt érünk komp­pal Lipari ki­kö­tő­jé­be, ahon­nan gya­log in­du­lunk a kis­vá­ros fel­fe­de­zé­sé­re. Fel­sé­tá­lunk a fel­leg­vár­ba, ahol meg­cso­dál­hat­juk a szép fres­kók­kal dí­szí­tett ka­ted­rá­list. Mi­vel Lipari a hét tag­ból ál­ló szi­get­cso­port „fővárosa“, ezért a bel­vá­ro­sa sok­kal nyüzs­gőbb és lá­to­ga­tot­tabb, mint Vulcanóé. En­nek el­le­né­re rend­kí­vül kel­le­mes han­gu­la­tú, kü­lö­nö­sen a ré­gi és az új ki­kö­tő közt el­te­rü­lő óvá­ros. A dél­utá­ni órák­ban ha­jó­zunk vis­­sza Vulcano szi­ge­té­re, ahol egy újabb prog­ra­mon ve­he­tünk részt. Mo­to­ros bárkákkal in­dul­ha­tunk fel­fe­dez­ni Vulcano szik­lás part­ja­it. A ki­rán­du­lás so­rán meg­lá­to­gat­juk a szi­get egyik csak ten­ger­ről el­ér­he­tő ne­ve­ze­tes­sé­gét is, a Csi­kó-bar­lan­got, majd úsz­ha­tunk egyet a ten­ger­ben. Az éj­sza­kát Vulcano kem­ping­jé­ben tölt­jük.

11. nap: Lipari-szigetek: Vulcano – Stromboli
(éjszaka: kemping, Stromboli szigetén nincs szállásunk)
Egész nap nyaralhatunk Vulcano szigetén vagy egy izgalmas fakultatív program keretében áthajózhatunk Stromboli szigetére, ahonnan csak másnap reggel térünk vissza. Ha részt szeretnénk venni a programon, akkor először ös­­sze kell ­pa­kol­nunk a fel­sze­re­lé­sünk­nek azt a ré­szét, ami­re a két na­pos Stromboli ki­rán­du­lá­sunk so­rán szük­sé­günk lesz: polifoam, me­leg ru­ha, szél­dzse­ki, lábszárvédő (kamásni), éle­lem, ivó­víz, elem­lám­pa. Né­hány órás ten­ge­ri uta­zás után, a dél­utá­ni órák­ban ér­ke­zünk a Lipari-szigetek leg­iz­gal­ma­sabb tag­já­ra, Stromboli­ra. Amint a ha­jó­ról le­szál­lunk, né­hány per­ces gya­log­lás után a szi­get fő­te­ré­re ér­ke­zünk. Ér­de­mes be­jár­nunk a hó­fe­hér há­zak­ból ál­ló kes­keny ut­cá­kat, de a ko­rom­fe­ke­te vul­ká­ni ho­mok­kal bo­rí­tott ten­ger­part­ra is le­me­he­tünk egy für­dő­zés­re. Strombolin nem köz­le­ked­nek au­tók, mivel el sem fér­né­nek a kes­keny si­ká­to­rok­ban, de nincs is szük­ség rá­juk a cse­kély tá­vol­sá­gok mi­att. Sötétedés előtt pár órával indulunk gyalog helyi vezető kíséretében a Stromboli csúcsára. A szigeten az aktív vulkáni működés miatt nagyon szigorú szabályok korlátozzák a csúcs megmászását. Kizárólag vezetővel és a menetidőt betartva túrázhatunk. Ha tiszta az idő és aktív a vulkán, akkor óriási élményben lehet részünk, hiszen meglepően közelről láthatjuk a lávakitöréseket. Erre természtesen garancia nincs. Egy meglehetősen poros ösvényen körülbelül 3 óra alatt érünk fel a Stromboli tetjére, épp sötétedésre, ilyenkor a leglátványosabbak ugyanis a lávakitörések. Kitöréskor óriási robaj kíséretében egy hatalmas lávaszökőkút tombol a szemünk előtt jónéhány másodpercig. Megdöbbentő, leírhatatlan élmény... Nem vé­let­le­nül ne­vez­ték el már az ókori görögök ezt a vul­kánt a Föld­kö­zi-ten­ger világítótornyának, hi­szen a gya­ko­ri és rend­sze­res ki­tö­ré­sek, mint óri­á­si tű­zi­já­ték­ok, ki­lo­mé­te­rek­re el­lát­sza­nak az éj­sza­ká­ban. 1-2 órát várunk a vulkán csúcsán, majd visszatúrázunk a Stromboli tengerparti városkájába. Elem­lám­pa fel­tét­le­nül szük­sé­ges! Táv: 6 km, szint: fel 926 m, le 926 m. (∗∗∗) Mindenkinek, aki részt a vesz a Stromboli programon tisztában kell lenni azzal, hogy ezen az éjszakán Strombolin nincs szállásunk. A szigeten nincs kemping, a magánházak 3-4 vendégnél többet nem tudnak elszállásolni, csupán egyetlen éjszakára pedig senkit nem látnak szívesen. Mivel a legközelebbi komp másnap kora reggel, körülbelül 5 órakor indul, ezért ezt az éjszakát vadempingezve a kikötőben, a tengerparton vagy a városkában töltjük. Más megoldás ugyanis nincs. Még egy fontos megjegyzés: a Stromboli túrára való jelentkezést az utazás első napján a túravezetőinknél kell megtenni.

12. nap: Lipari-szigetek: Stromboli – Vulcano (szállás: kemping)
Akik részt vettek a Stromboli fakultatív programon, azok hajnalban indulnak vissza hajóval Vulcano szigetére, és a déli órákban érkeznek meg. A nap további része szabadprogram keretében, pihenéssel, nyaralással telik. Es­te a kem­ping­ben tart­juk bú­csú­es­tün­ket.

13. nap: Vulcano – Milazzo – Messinai-szoros – Sorrento (szállás: kemping)
Reg­gel ös­­sze­pa­kol­juk fel­sze­re­lé­sün­ket és vis­­sza­ha­jó­zunk Szi­cí­li­á­ba, Milaz­zo ki­kö­tő­jé­be, ahol a már-már el­fe­le­dett bu­szunk vár ránk. Rö­vid uta­zás után Mess­iná­ba ér­ke­zünk, ahol a Messi­nai-s­zoro­son ke­resz­tül Vil­la San Gio­van­ni ki­kö­tő­jé­be, az olasz szá­raz­föld­re ha­jó­zunk. Egész na­pos bu­szo­zás vár ránk, mely­nek vé­gén a cso­dás Sor­ren­tói-fél­szige­tre ér­ke­zünk. Szál­lá­sunk Sor­ren­to vá­ro­sa mel­lett egy na­gyon han­gu­la­tos kem­ping­ben lesz, ahon­nan ha­mar el­ér­het­jük a ten­gert is. A nap hát­ra­lé­vő ré­szét pi­he­nés­sel tölt­het­jük.

14. nap: Sorrento vagy Capri – utazás Magyarország felé (éjszaka a buszon)
Egy fa­kul­ta­tív ki­rán­du­lás so­rán meg­is­mer­het­jük Cap­ri szi­ge­tét. Akik nem sze­ret­né­nek részt ven­ni ezen, azok a kem­ping­ben vagy an­nak ten­ger­part­ján tölt­he­tik ide­jü­ket vagy me­net­rend­sze­rű bus­­szal be­utaz­hat­nak – de akár be is sé­tál­hat­nak – Sorrento vá­ro­sá­ba. A Cap­ri szi­ge­té­re in­du­ló ha­jó a kem­pin­günk „kikötőjéből“, az­az strand­já­ról in­dul és kö­rül­be­lül egy óra múl­va a szi­get part­ja­i­hoz ér­ke­zik. Elő­ször kör­be­ha­józ­zuk a ten­ger­ről is gyö­nyö­rű Cap­rit, majd meg­ál­lunk a hí­res Kék-bar­lang (Grotta Azzura) kö­ze­lé­ben. A bar­lan­got ki­csiny csó­na­kok­ba át­száll­va lá­to­gat­hat­juk meg, de csak ak­kor, ha a ten­ger csen­des, mert a bar­lang egyet­len, szűk, ten­ger fe­lő­li be­já­ra­ta nagy hul­lám­zás­kor meg­kö­ze­lít­he­tet­len. Ezt kö­ve­tő­en ki­kö­tünk a Mar­ina Piccola ne­vű ki­kö­tő­ben és gya­log in­du­lunk a szi­get fel­fe­de­zé­sé­re. Igyek­szünk ha­mar el­hagy­ni a tu­ris­ták­tól hem­zse­gő és ele­gáns szál­lo­dák­kal sze­gé­lye­zett Cap­ri vá­ro­sát, hogy a ter­mé­szet­ben le­hes­sünk. A kb. 3 órás kör­tú­rán­kon me­re­dek mész­kő­szir­tek­ről több­ször is le­nyű­gö­ző pa­no­rá­má­ban gyö­nyör­köd­he­tünk. (∗) A ki­rán­du­lás so­rán meg­néz­zük Tiberius csá­szár vil­lá­já­nak ma­rad­vá­nya­it, az Arco Naturale ter­mé­szet al­kot­ta ha­tal­mas szik­la­ka­pu­ját és a Farag­li­oni szir­tek ten­ger­ből fel­tö­rő me­re­dé­lye­it. A tú­ra vé­gén is­mét Cap­ri vá­ro­sá­ba ér­ke­zünk, ahon­nan né­mi pi­he­nés után a Mar­ina Piccola ki­kö­tő­be gyaloglunk to­vább. A ha­jónk­kal a dél­utá­ni órák­ban ér­ke­zünk vis­­sza sorrentói kem­pin­günk­be. Itt be­szál­lunk bu­szunk­ba és in­du­lunk Ma­gyar­or­szág fe­lé. Az éj­sza­kát a bu­szon uta­zás­sal tölt­jük.

15. nap: Budapest
Dél­utá­n ér­ke­zünk Bu­da­pest­re.

A gyalogtúrák nehézsége

• Utazásunk gyalogtúrái át­la­go­san spor­tos erőnléttel végigjárhatóak. Az el­ső komolyabb ­tú­ránk az Etnára ve­zet, ahol tör­me­lé­kes ta­laj­ra kell szá­mí­ta­nunk. Ez a leg­ne­he­zebb tú­ránk­, de csak akkor, ha a kö­rül­mé­nyek le­he­tő­vé te­szik a 3000 mé­te­res ma­gas­sá­gig va­ló fel­ju­tást. Kön­­nyí­thetünk a túrán, ha az út egy ré­szét fel­vo­nó­val te­sszük meg.
• Kö­vet­ke­ző tú­ránk Vulcano szi­ge­tén a Gran Cratere meg­má­szá­sa, mely az Etna tú­rá­hoz ké­pest sok­kal kön­­nyebb. Itt nagy me­leg­re kell szá­mí­ta­nunk, ezért ta­ná­csos sok vi­zet ma­gunk­kal vin­ni. A Salina szi­ge­tén ve­ze­tő tú­rán­kon, a nagy szint­emel­ke­dés mel­lett kön­­nyebb­sé­get je­lent, hogy vi­szony­lag sok ár­nyék­ra szá­mít­ha­tunk, de ter­mé­sze­te­sen a meg­fe­le­lő víz­men­­nyi­ség­ről itt is gon­dos­kod­nunk kell. Fi­gye­lem­be kell azt is ven­nünk, hogy Salinán nincs vis­­sza­for­du­lá­si le­he­tő­ség, hi­szen más­ho­vá ér­ke­zünk, mint ahon­nan in­dul­tunk.
• A Stromboli tú­rá­ja közepes ne­hézségű, ám a sö­tét­ben óva­tos­nak kell len­nünk. Elem­lám­pá­ra fel­tét­le­nül szük­ség van. Az ösvény nagyon poros!
• Fon­tos in­for­má­ció, hogy a gyalogtúrák ki is hagyhatóak. Eb­ben az eset­ben min­dig a szál­lá­sun­kon vagy an­nak kör­nyé­kén ma­rad­ha­tunk. Ha valaki rendszeresen túrázik vagy időnként spor­tol­, ak­kor nem ér­het­ik meg­le­pe­té­sek egyik tú­rán sem.